Thury József 1861. december 25.-én Makádon született.
Magyar nyelvész, turkológus, a Magyar Tudományos Akadémialevelező tagja.
Középiskolai tanulmányait Kunszentmiklóson és a budapesti református főgimnáziumban végezte. A budapesti egyetemen szaktárgyai mellett a finnugor, tatár, török, mongol és perzsa nyelveket és irodalmat tanulta, de a keleti történetírók és utazók munkáit is tanulmányozta. Ez idő alatt egy török nyelvészeti dolgozatával, egyetemi pályadíjat nyert. 1884-ben bölcsészdoktori és magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. A török nyelv tanára négy évig volt.
1884 nyarán állami ösztöndíjjal Isztambulban és Kis-Ázsiában járt tanulmányúton. A következő év nyarát a Nógrád vármegyei palócok között töltötte, s a palóc népet és nyelvet tanulmányozta. 1887-től a nagykőrösi református főgimnázium, 1888-tól a kiskunhalasi gimnázium magyar-latin szakos tanára, nagyon jó kapcsolatban volt Szilády Áronnal.
Vámbéry Ármin biztatására nemcsak törökül, hanem arabul és perzsául is megtanult, s a nyugati és a bizánci források mellett az akkor hozzáférhető arab, perzsa és kínai kútfőket is behatóan tanulmányozta.
Vámbéryhez, Kunhoz és Marcalihoz hasonlóan Thury is feltételezte, hogy az onogur-magyarok ebben a térségben találkoztak a vogulok és az osztjákok őseivel, akik egy részével – noha a történetírás erről nem tud – össze is vegyültek. Az 5. század közepén ez a keverék nép vonult a Kubán folyó vidékére, a Maeotistól keletre és a Kaukázustól északra. Ezen a vidéken jött létre a 6. század második és a 7. század első felében a második hun birodalom, amelybe – vélte – az etnikailag rokon bolgár-török népek és a magyarok is beletartoztak. Így érthető, hogy Theophanes bizánci történetíró szerint a Gordasz hun király ellen lázadó testvért Muag(y)ernek hívták, akinek az emléke a magyar krónikákban Magor/Mogor néven maradt fenn.
1906. május 22-én Szabadkán halt meg.
